BBCHungarian.com
 
Utolsó frissítés:
 
E-mailezze el barátjának Nyomtatható változat
Bokros Lajos
 
Bokros Lajos
A BBC vasárnapi vendége Bokros Lajos, a Horn-kormány volt pénzügyminisztere, a Közép-Európai Egyetem tanára volt.

BBC: Márciusban lesz tíz éve, hogy bevezették a „Bokros-csomagot”. Rengeteget dicsérték, talán még többet szidták. Utólag visszatekintve, figyelembe véve a magyar gazdaság jelenlegi állapotát is, mindent ugyanúgy csinálna?

Bokros Lajos: Mindent ugyanúgy csinálnék, mert azt gondolom, hogy abban az összetételben, ahogy akkor ez a program megvalósult, nagyon jól szolgálta a magyar gazdaság fejlődését. Helyreállította a külső és belső pénzügyi egyensúlyt, anélkül, hogy a gazdaságot válságba sodorta volna. Egy pillanatra sem volt megtorpanás, a növekedés lassult ugyan, és az infláció gyorsult, de ez csak ideiglenes volt. Utána pedig egy jól kiegyensúlyozott, export-vezérelt, beruházásokon alapuló magas szintű növekedés indult meg.

BBC: A hétköznapi emberek azonban, akik nem értenek a közgazdaságtanhoz, komoly sokként élték meg ezt a folyamatot.

Bokros Lajos: Igen, mindenképpen sokkélmény volt a gondolkodásmódunkat, magatartásmódunkat tekintve. Az egyik olyan mérföldkő volt, ami azt jelentette, hogy véget ér a Kádár-rendszer, az állami paternalizmus, és az osztogatva fosztogatós játék, amelyben mindenki szeretett volna egyre többet kanyarítani abból a bizonyos állami költségvetési tortából, miközben a magyar gazdaság teljesítménye ezt nem támasztotta alá. Az önerőre támaszkodás és a piacgazdasági verseny sokkal inkább tudta a stabilizáció filozófiai alapjait képezni.

BBC: Lát párhuzamot a tíz évvel ezelőtti és a mostani gazdasági helyzet között?

Bokros Lajos: Abból a szempontból igen, hogy újra eluralkodott az állami paternalizmus. A költségvetésnek nem csak a hiánya nagy, hanem a mérete is óriási. A magyar gazdaságban az államháztartás mérete a legnagyobb a tavaly májusban az EU-hoz csatlakozott csatlakozott országok közül. Ez mindenképpen elfolytja a gazdaság egészséges alulról jövő kezdeményezéseit. Mindenki arról beszél, hogy túl nagyok az elvonások, az adók, de a másik oldalról a kiadások csökkentéséről nem hallunk. Tehát ilyen szempontból van párhuzam. Olyan szempontból viszont nincsen, hogy a magyar gazdaság egyfajta pénzügyi csőd előtt állna, miközben tíz évvel ezelőtt valóban ez volt a helyzet.

BBC: Milyen állapotban van ma a magyar gazdaság? Például, ha abból indulunk ki, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő szerint jó irányba halad, az ellenzék pedig nyilván azt mondja, hogy ez nem így van.

Bokros Lajos: Lehet, hogy az irány jó, de a haladás rendkívül lassú. Nagyon lassú a magyar gazdaság növekedése, és az irány sem feltétlenül jó abból a szempontból, hogy mind a költségvetési hiány, mind pedig a folyó fizetési mérleg hiánya óriási. Tehát még ez az alacsony szintű gazdasági növekedés, ami ma van Magyarországon sem fenntartható, abból a szempontból, hogy folyamatosan rombolja a pénzügyi egyensúlyt.

BBC: Miben látja a fő problémát? Mik azok a pontok, amiken feltétlenül változtatni kellene?

Bokros Lajos: Egyrészt mindig a gazdaságpolitikai fordulatot, másrészt pedig az államháztartási reformot szoktam kiemelni. Gazdaságpolitikai fordulaton azt értem, hogy elsősorban egy export-vezérelt gazdasági növekedésre, nem pedig egy költségvetési túlköltekezésre, belföldi fogyasztás mesterséges eszközökkel történő növelésére alapozott gazdasági növekedésre van szükség. Ez azt jelenti, hogy sokkal szigorúbb költségvetési politikát kellene folytatni a mai még mindig laza, bár a két évvel ezelőtti eszméletlen lazasághoz képest enyhén szigorodó gazdaságpolitikához képest. Hangsúlyozom az államháztartási reformok szükségességét is, mert mint mondtam, a költségvetésnek nem csak a hiánya nagy, hanem az újraelosztás terjedelme, és a költségvetés szerkezete maga is rombolja a versenyképességünket, és aláássa azt, amit sok írásomban társadalmi szolidaritásnak szoktam nevezni.

BBC: Az utóbbi hónapokban rendkívül népszerű téma lett az adócsökkentés. Gyakorlatilag a kormányzó pártok is ezt hangoztatják, és az ellenzék is előállt ezzel. Mintha a szerkezet átalakításáról kevesebb szó esne. Van értelme anélkül adót csökkenteni, hogy a szerkezetet is átalakítanák?

Bokros Lajos: Természetesen nincs. Ez az egyik probléma ezekkel az adóreform ötletekkel, amiket még javaslatnak nem neveznék, hiszen semmiféle egymással összefüggő programpontok nincsenek. Az ötletek közül is ki kell válogatni azokat, amelyek elsősorban a közteherviselés szerkezetének a megváltoztatásáról szólnak. Összességében az adóterhelés csökkentésére, a legtöbb adófajta látványos és érzékelhető mérséklésére nincs mód. Erre az Unió részéről is érkezett utalás. Nagyon fontos viszont, hogy ha mégis sor kerül bizonyos adófajták csökkentésére, akkor látni kell, hogy a költségvetés kiadási oldalán melyek azok a tételek, ahol szintén csökkentésre kerül sor. Hiszen nyilvánvaló a költségvetés hiánya. Vannak azonban bizonyos humán infrastrukturális területek, így az oktatás és az egészségügy, amelynek összességében a finanszírozási forrása sem csökkenhet, legfeljebb arról lehet szó, hogy most már nem a költségvetésen keresztül kapják meg ezek a területek a forrást.

BBC: Törvényszerű, hogy az adócsökkentés kevesebb költségvetési bevétellel jár? Nem lehet az, hogy kevesebb adót szívesebben fizetnek az emberek, így az eltitkolt szürke pénzek esetleg jobban befolynak a költségvetésbe, és ez által akár még nőhet is az adóbevétel?

Bokros Lajos: Ez elképzelhető, de egyáltalán nem bizonyított, hogy feltétlenül így van. Súlyosan eladósodott, és adócsalás, adóelkerülés tekintetében mély ponton lévő országok vonatkozásában szokott látványosan sikerülni az, hogy egy komoly mértékű adócsökkentés felszaporítja az adóbevételeket.

BBC: Magyarország esetében ez nem áll?

Bokros Lajos: Nem gondolom, hogy itt ez lenne a helyzet. Magyarországot nem szabad összehasonlítani Oroszországgal, Ukrajnával és egyéb olyan országokkal, amelyek tényleg szinte nemzeti sportot űztek abból, hogy a szegények és a gazdagok is kikerülik az adófizetést. Hiszen miért is fizetnének, amikor az állam sem fizette a maga kötelezettségeit. Magyarországon ide soha nem jutottunk el. Ezzel kapcsolatban megemlíteném a ’95-ös helyzetet, amikor a költségvetés egyensúlyát nálunk is meg lehetett volna úgy teremteni, hogy ha nincsenek bevételek, akkor egyszerűen elfeledkezünk a kiadásokról, vagyis nem fizetünk béreket a pedagógusoknak, orvosoknak, köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak. Ezt el akartuk kerülni, pontosan azért, hogy ne kerüljünk egy olyan csapdahelyzetbe, amikor az államot szinte a romokból, az alapokból kell újjáépíteni.

BBC: Lát ma végiggondolt koherens gazdaságpolitikát Magyarországon bármely politikai erőnél?

Bokros Lajos: Sajnos ilyet nem látok. Mint említettem, ötleteket látok bizonyos gazdaságpolitikai lépések, illetve szerkezeti reformlépések megtételére. Ezek sajnos program szintjén nem állnak össze. Látni vélek azonban valamiféle nem helyes gazdaságpolitikát a tettekből. Ezek a tettek azonban köszönőviszonyban sincsenek a szavakkal.

BBC: Tudna példát említeni?

Bokros Lajos: A gazdaságban mindenki arról beszél, hogy fenntartható növekedésünk van, hiszen komoly 4% növekedésünk van, a költségvetési hiány természetesen 2002-höz képest csökkent, az infláció is látványosan csökkent az utóbbi időben és a munkanélküliség nem növekszik igazán. Ez mind igaz a felszínen, de a 4%-os növekedés a lehető legalacsonyabb az EU-hoz most csatlakozott országok közül. A költségvetési hiány még mindig óriási, a 4%-os növekedéshez képest feltétlenül. Ha 10% növekedés lenne, akkor ez már nem biztos, hogy igaz lenne. Az infláció csökken, de ezt elsősorban a forint mesterségesen magasan tartott árfolyamával sikerült elérni, illetve azzal, hogy újra elszaporodtak az ártámogatások, tehát egy lefojtott inflációs helyzet van. Ami a munkanélküliséget illeti, Magyarországon a legalacsonyabb az ún. részvételi ráta, vagyis a munkaképes korú lakosság munkaerőpiacon való részvétele. Nagyon sokan nem is keresnek munkát, nem jegyzik be magukat munkanélkülinek. Ha ezt mindenki megtenné, akkor Magyarországon 10% fölötti munkanélküliség lenne.

BBC: Mostanában sokat lehet hallani Szlovákiáról, mint egy olyan országról, amely egyelőre sikeresnek tűnő reformcsomagot vezetett be. Követhető példa lenne ez Magyarország számára?

Bokros Lajos: Bizonyos elemeit tekintve feltétlenül. Másrészt azonban látni kell, hogy Szlovákia most egy lépésben, egy csomagban valósítja meg azokat a reformokat, amelyekre Magyarországon 10 évet szántunk. Ez a javunkra billenti a mérleget olyan szempontból, hogy a privatizáció nálunk már lényegében a 90-es évek második felében lezárult. Szlovákiában például a villamosenergia-ipari vállalatokat és az elosztóhálózatot most privatizálják. Ez fontos lépés olyan szempontból, hogy komoly mértékű költségvetési bevételek – devizában – jelentkeznek. Ez egyúttal megdobja a befektetési kedvet más területeken is. Most van tehát egy virágzási korszak, ami Magyarországon a 90-es évek második felében már lezajlott.

BBC: Hosszú távon megoldás ez Szlovákiának? Lehet tartani ezt a tempót?

Bokros Lajos: Csak akkor lehet tartani, hogyha a Szlovák gazdaságpolitika olyan környezetet teremt - elsősorban beruházásbarát környezetet -, amely fenntartja ezt a sebességet. Ennek vannak jelei. Például a szlovákiai adóreform ilyen szempontból nagyon érdekes. Szlovákiában minden adófajtának egységesen 19%-os kulcsa van, ami az ÁFA-ra, a SZJA-ra és a vállalati nyereségadóra egyaránt vonatkozik. Ez hihetetlen módon egyszerűsítette az adórendszert, az adóbevallást, és önmagában is beruházást ösztönző hatással bír. Ez önmagában persze nem minden elemében követendő példa, hiszen a szlovákiai adóreform sem biztos, hogy jó úton jár akkor, amikor egyetlenegy kulcsot alkalmaz. Nagyon nehéz például megindokolni, hogy a gyógyszerekre 19%-os ÁFA-t vetünk ki, miközben a másik oldalon a társadalombiztosítás többek között emiatt is egyre nagyobb összegekkel kell, hogy támogassa a gyógyszerkészítményeket. Vannak tehát olyan elemek, amiket én szívem szerint másképp csináltam volna, de ez nyilván a szlovák kormány döntése.

BBC: A magyar kormány célul tűzte ki az euró 2010-es bevezetését. Reális ez a cél?

Bokros Lajos: Még reális. Komoly fordulatra kellene azonban sort keríteni a magyar gazdaságpolitikában ahhoz, hogy ez a célkitűzés a reális maradhasson. A jelenlegi, viszonylag laza költségvetési politikáról egy jóval szigorúbb, egyensúlyőrzőbb, és a költségvetés méretét is csökkentő gazdaságpolitikára van szükség. A monetáris politika terén pedig pont a fordítottja kellene, hogy történjen: egy szigorú monetáris politikáról, egy enyhébbre kellene váltani. Ez az infláció alakulásával párhuzamosan a kamatok további csökkentésében öltene testet, illetve lehetővé tenné azt, hogy a magyar vállalatok olcsóbban jussanak hitelhez nem csak devizában, hanem forintban is. Ez azért nagyon fontos, mert hogyha fennáll ez az iszonyatos különbség a forintalapú és a devizaalapú hitelek között, és emiatt mindenki inkább a devizaalapú hiteleket pártolja, akkor annak az a kockázata, hogy ha netán a pénzügyi egyensúly felborul, akkor ez önmagában is erősíti a forint elleni spekulációt. Tehát ez a forint árfolyamának komoly kilengéséhez vezethet. Ha ez nem történik meg, és ebben bízunk, akkor az a probléma, hogy a magyar gazdaságot idő előtt „eurósítja” , a forintot kiszorítja a hitelforgalomból és a pénzforgalomból anélkül, hogy a gazdaság érdemben tudná teljesíteni azokat a követelményeket, amelyek az euró-övezethez való csatlakozás feltételei.

BBC: A nem is olyan közeli múltban tette közzé 130 pontos javaslatát a magyar gazdaság fellendítéséről. Egyfajta szakmai vita ki is alakult erről, de mintha a politika nem is hallott volna a javaslatról. Minek tulajdonítja ezt?

Bokros Lajos: A politikai osztály érdektelenségét annak tulajdonítom, hogy félnek azoktól a reformjavaslatoktól, amik szakmailag szigorú logika alapján következnek abból, amit a helyzetelemzés során vázoltam.

BBC: Választást lehet vele veszteni?

Bokros Lajos: Valószínűleg így gondolják azok, akik nem merik felvállalni a reformprogramot. Másrészt ez egy olyan reformprogram kíván lenni, amelynek minden eleme megvalósítandó, tehát nehéz belőle csupán mazsolázni. Nehéz kizárólag a népszerű intézkedéseket megvalósítani. Tudniillik a népszerűtlenebb intézkedések elhanyagolása mellett nem jön ki belőle az áhított végeredmény.

BBC: A jelenlegi szociálliberális kormány egyik szlogenje a „verseny és szolidaritás”. Ilyen alapon fel lehetne karolni a programban foglalt elképzeléseket.

Bokros Lajos: Nagy örömömre szolgál, hogy retorikai szinten rengeteget átvett a jelenlegi kormány azokból a javaslatokból, amiket a 130 pont tartalmaz. Ez már önmagában bizonyíték arra, hogy olvasták azt. A probléma az, hogy nem értették meg azokat a nagyon fontos államháztartási reformjavaslatokat, amelyeket a 130 pont tartalmaz. Azért kellene ezt bevezetni és megvalósítani, hogy Magyarországnak az elmúlt 5 évben lassan, de biztosan porladó versenyképessége, és a szintén porladó társadalmi szolidaritás erősödni, fejlődni kezdjen. Biztos vagyok benne, hogy ilyen fordulatra van mód. Sokan hivatkoznak Írországra, Finnországra, tanulni próbálnak a példájukból, de sajnos ez is retorikai szinten marad. Senki nem tudja megmondani, hogy mit csinált pontosan Írország ahhoz, hogy eljusson odáig, ahol ma tart. Az elmúlt 5 évben nagyon sok olyan intézkedés született ugyanis Írországban, ami első látásra talán fájdalmas volt, de busásan meghozta a gyümölcsét.

BBC: Volt olyan politikai erő az elmúlt 8 évben, amely megkereste Önt azzal a kéréssel, hogy dolgozzon ki egy átfogó gazdasági programot, hogy azt ők megfontolhassák, és megpróbálják megvalósítani, vagy legalább vitatkozni kezdjenek róla?

Bokros Lajos: Jó szándékú emberek mindkét oldalról rendszeresen megkeresnek, de szigorúan csak magánemberként.

BBC: Divatos lett mostanában a Nyugat-Európában már alkalmazott ún. PPP-modell, azaz a Public-Private Partnership. Úgy tűnik, Magyarországon azért kezd ez a forma elterjedni, mert nincs költségvetési forrás bizonyos fejlesztésekre, pl. útépítésre, börtön-, vagy kórházépítésre. Nyugat-európában mintha nem ez lenne a módszer elsődleges célja. Jó ez a magyar gyakorlat?

Bokros Lajos: Bizonyos, elsősorban fizikai infrastrukturális beruházások a magánszektor és az állami szektor közös pénzügyi tehervállalásával valósulnak meg. Ennek akkor van értelme, hogyha nem csak a költségeket, hanem a kockázatokat is, és ennek arányában a várható jövedelmeket is megosztják. Magyarországon az szokott lenni a politikai innováció, hogy eltorzítjuk az ilyen fogalmakat. A költségvetés igazából nem tud beletenni pénzösszeget, ezért a beruházási költségek 100%-ban a magánszektorra hárulnak, a kockázatokat azonban az állam 100%-ban átvállalja. Ez így a legkényelmesebb. A szocializmus hőskorára emlékeztető, kényelmes megoldást jelent a magánbefektetőnek, hiszen a nyereség 100%-ig az övé, ha pedig csak veszteség van, nem sikerül a projekt, akkor a kár 100%-ig az államé.

BBC: Ezt az M5-ös autópálya esetében jól lehetett érzékelni.

Bokros Lajos: Az M1-et is lehet említeni. Akkor még a közös állami és magánszektorbeli infrastrukturális beruházás fogalmát nem ismertük. Szinte minden ilyen ún. koncessziós építkezés - elsősorban autópálya építés- ilyen formában valósult meg. Ezeknek a hasznait privatizálták, a károkat és a költségeket pedig a költségvetés társadalmasította.

BBC: Hosszú távon milyen hatással lehet a magyar gazdaságra ez a módszer? Hiszen előbb-utóbb el kell kezdeni fizetni ezekért.

Bokros Lajos: Ez hozzájárul a költségvetés terheinek jövőbeni növekedéséhez, növeli az államadósságot, gyorsan felszaporítja az államadósság szolgálati terheit, vagyis a kamat-, és törlesztéskötelezettségeit. Továbbá a jövőbeni költségvetés meghatározásának a szabadságát a jövőbeni generációk által választott jövőbeni parlamentek számára rendkívüli mértékben csökkenti.

BBC: Ön volt már tőzsdeelnök, pénzügyminiszter, világbanki igazgató, külföldi kormány tanácsadója, egyetemi tanár. Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Bokros Lajos: Egyelőre szeretnék maradni egyetemi tanár, hiszen úgy érzem, hogy a mögöttem álló tapasztalatok, tudás, teljesítmény talán feljogosít engem arra, hogy hitelesen tudjam oktatni a jövő nemzedékeit. A Közép-Európai Egyetem diákjainak túlnyomó többsége nem magyarországi hallgató, hanem elsősorban a volt Szovjetunió országaiból érkező hallgató. Az ő országaikban ezek a kemény döntések, gazdaságpolitikai követelmények, szerkezeti reformok, államháztartási problémák még jóval égetőbb módon jelentkeznek, mint nálunk. Nekünk, tanároknak az a szerepünk ebben a helyzetben, hogy a diákokat megismertessük azoknak az országoknak a tapasztalataival, amelyek előrébb tartanak ebben a felzárkózási folyamatban. Ilyen módon talán hozzájárulunk ahhoz, hogy ha majd ők visszakerülnek hazájukba, és magas rangú köztisztviselők, hivatalnokok, esetleg vállalkozók lesznek, akkor elkerülhessék azokat a hibákat, amiket mi nem tudtunk elkerülni.

 
 
LEGFRISSEBB TÉMÁK
 
 
E-mailezze el barátjának Nyomtatható változat
 
  Magunkról | Elérhetőségek
 
BBC © ^^ A lap tetejére
  BBC News >> | BBC Sport >> | BBC Weather >> | BBC World Service >> | BBC Languages >>