Deme Tímea/Budapest

Ha a tudás értéke és hatalma kerül szóba, elemzők gyakran hivatkoznak a finn Nokia cégre, amely piacvezető szerepét a többi között annak is köszönheti, hogy a 90-es években a gazdasági visszaesést Finnországban a kutatásfejlesztéssel ellensúlyozták. Pontosabban a nehéz időkben előre menekültek: az egyetemek, a kutatóhelyek fejlesztésével olyan bázist hoztak létre, amire épülhettetek, amiből kinőhettek akkora cégek is.

A tudásalapú társadalom az EU-ban

Az Európai Unióban a tudásalapú társadalom kulcsfogalom, megteremtésétől azt remélik, hogy hosszú távon biztosítja a közösség nemzetközi versenyképességét. Az Európai Uniónak mintegy 100 milliárdos évi költségvetésének a harmadik legnagyobb tételét teszi ki a kutatások finanszírozásának alapja. Ebből egyetemek, kutatóintézetek közös projektjeit finanszírozzák. A kutatási programokban a tagjelöltek is már teljes joggal vesznek részt.

Emellett azonban az EU célul tűzte ki, hogy az évtized végére a GDP 3 százalékát költi innovációra, tehát kutatásfejlesztésre, ami majdnem a duplája a jelenlegi 1,7 százaléknak. A tagállamokban egyesek úgy vélik, hogy a csatlakozó országok számára nehéz lesz az évtized végére elérni a 3 százalékos szintet.

Magyarország az átlag alatt

Magyarország a kutatástámogatásban jelenleg EU-s átlag alatt van, a GDP 0,7 százalékát fordítják erre, ami egy feltörekvő, modern gazdaság számára megengedhetetlenül alacsony - vélik egyesek. Javíthat a helyzeten az, hogy Magyarországon készül az innovációs törvényjavaslat, amely a többi közt egy független alapot hozna létre, amelybe a privát szféra is befizetné kutatási hozzájárulását. Így 2006-re az ország megduplázhatná a kutatásra, fejlesztésre fordított pénzeket. 

Magyarországon a rendszerváltás előtt jelentős kutatásfejlesztési infrastruktúra működött. Amíg az egy főre jutó GDP-t alapul véve a világ országai között a 42. helyen volt, a kutatás-fejlesztésre fordított GDP-arányos összeg esetében a 17 helyet szerezte meg. Elemzők szigorú megfogalmazásában: a rendszerváltás azonban tönkretette az infrastruktúrát, rohamosan csökkent a főfoglalkozású kutatók száma, mára Magyarországon a GDP kevesebb, mint 1 százalékát fordítják kutatásfejlesztésre.

A finn példa a magyar valóságban

Balogh Tamás, az Oktatási Minisztérium Kutatásfejlesztési Stratégiai Főosztályának vezetője is elismeri, hogy az egykor híres magyar szellemi tőke újbóli kitermelése, a kutatói réteg kinevelése hosszú éveket vesz igénybe. "A szakmában mindenki egyetért abban, hogy Finnország példája követendő példa. Miközben a finnek úgy reagáltak erre a válsághelyzetre, hogy 1991-től 1992-ig, egy év alatt 41 százalékkal növelték a kutatásfejlesztési ráfordításaikat, nekünk ugyanakkor sajnos csökkent ez az érték. Most talán van egy kis esélyünk arra, hogy fel tudjunk zárkózni ebbe az irányba. Természetesen befolyásolják ezt a költségvetést terhelő egyéb kötelezettségek" - vélekedik a szakember.

Finnországban jelenleg a GDP 3,8 tized százalékát fordítják a feladatra, Balogh Tamás szerint Magyarország jó, ha az évtized végére 2 százalékot fel tud mutatni. Az azonban már letisztulni látszik, hogy mely területeken érdemes a magyar kutatásokat támogatni. "A nagy gazdasági folyamatokat nem Magyarország határozza meg. Tehát alkalmazkodni kell azokhoz a területekhez, amelyeket a világ szereplői kialakítanak, ezek manapság az információs és kommunikációs technológiák, a biotechnológiák, orvostudomány, gyógyszerkutatási, környezetvédelmi ügy, és minden, ami ezekkel összefügghet. Mivel a kereslet is itt jelentkezik világ- és európai szinten, a kínálatot is itt kell kialakítani."

A kutatókat meg kell fizetni

Nehezítheti a helyzetet az, hogy a fiatal kutatók csak akkor maradnak a pályán, ha meg is fizetik őket. Ezen kívül egy ország számára nem kis kihívást jelent előrelátónak is lenni akkor, amikor a jóléti és költségvetési kiadások terhelik meg az államkasszát. Simai Mihály, az MTA Világgazdasági kutatóintézetének munkatársa szerint azonban vannak Magyarországon biztató jelek. Ezek közé tartozik az, hogy az utóbbi években megnőtt az egyetemek és az egyetemi hallgatók száma.

Annak azonban, hogy Magyarország élni tudjon lehetőségeivel, komoly feltételei vannak. "Növelni kell a kutatási és fejlesztési ráfordításokat. Aktívabbá kell tenni a magyar nemzeti vállalatok, a nemzeti tulajdonban lévő vállalatok részvételét a kutató és fejlesztő tevékenységben, hiszen közismert, hogy jelenleg a vállalati szférában döntően nemzetközi vállalatok folytatnak kutató és fejlesztő tevékenységet".

Van-e pénz a jövőre?

"Egy további, igen jelentős feltétele ennek a folyamatnak az, hogy a magyar kutatóintézetek ne ütközzenek olyan bürokratikus akadályokba, melyekbe jelenleg ütköznek: közismert például, hogy a kutató és fejlesztő kiadásokat rendkívüli módon megadóztatják, ugyanúgy ÁFÁ-t kell fizetni, mint más tevékenységek után" - véli Simai Mihály.

A feladat tehát a szakértők szerint adott: évente a magyar költségvetés egyre nagyobb hányadát kell a kutatás-fejlesztésre fordítani. A kérdés Magyarországon az, hogy a jövő biztosítása futja-e a jelen erejéből?