Nigel Thorpe: Nem szoktam teniszezni politikusokkal, csak üzletemberekkel. Meccs után gyakran beszélgetünk politikáról, fontos, hogy ilyenkor hallhatom azt, amit a magyar átlagember gondol. De a  pályán csak a teniszről beszélgetünk, arról, hogy bent volt-e a labda, ki hogyan játszott.

BBC: Mint nagykövet, politikai, kulturális és gazdasági területen is el kellett látni a faladatát. Hogyan érzi, melyik területen volt a legsikeresebb?

Nigel Thorpe: Először is felvetődik a kérdés, hogy az ember gyáltalán sikeres volt-e bármiben is. Én ezt magamról nem merném biztosan állítani. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal diplomataként mindvégig a közép-európai térséggel foglalkozhattam. Az első kiküldetésem a 70-es években Lengyelországba szólt. És most fantasztikus érzés Budapesten befejezni a karrieremet. Ha visszatekintek a 90-es évekre, és az elmúlt néhány évre, akkor bátran mondhatom, hogy mindvégig a posztkommunista országok konszolidációján, a Varsói Szerződés volt tagállamainak euro-atlanti integrációján, és egy nyugat-európai értékrend megszilárdításán munkálkodtam. Végigéltem Magyarország NATO csatlakozását, az EU-val folytatott magyar csatlakozási tárgyalásokat. Ez ma már - mint tudjuk - egy lefutott folyamat. Ezek olyan felemelő pillanatok egy diplomata életében, amelyekben öröm részt venni, és igazán boldog vagyok, hogy diplomáciai karrierem ezekben a történelmi időkben zárul. Ha ehhez a munkámmal valamelyest én is hozzájárultam, akkor tényleg elégedetten távozom.

BBC: Amikor Magyarország hivatalosan is csatlakozik az Unióhoz, Ön már  nem lesz az országban, ám a csatlakozás előkészítése során rengeteg feladatot vállalt. Mit tart ezek közül a legfontosabbnak és eredményei  közül melyeket emelné ki?

Nigel Thorpe: Nézze, én is részt vettem benne még a 90-es évek elején,  tehát gyakorlatilag a kezdetektől. Már akkor megfogalmazódott bennünk a gondolat, és azon töprengtünk a londoni Külügyminisztériumban, hogyan integráljuk Magyarországot, és a környező országokat az Európai Unióba, hogy mindez mikor, és hogyan válhat valóra. A menetrend elfogadtatásához persze támogatókat kellett szerezni, valamint folyamatosan közvetítenem kellett a magyar és a brit kormány között. A magyarokkal mindeközben azt is el kellett hitetni, hogy az integrációs tárgyalásoknak igenis van értelme, és a folyamatnak egyszer valóban a végéhez ér. Nagy feladat volt annak megértetése is, hogy bizony akadnak még Magyarország sikeres csatlakozása szempontjából fontos teendők. Abban is segédkeztem, hogy Londonban pontosan értsék a magyar álláspontot, hogy tudják, hogy a magyarok honnan, milyen elvárásokkal érkeznek az Európai Unióba, és milyen sajátosan magyar problémák megoldásához várnak segítséget. Az egyik ilyen problémás terület például a külföldi befektetők számára nyújtott magyar adókedvezmények ügye volt. Végül sikerült -a többi között Tony Blair brit miniszterelnök segítségével hatékonyan kezelni ezt a problémát. Ennek a konkrét esetnek az előmozdításában, és kölcsönös megértetésében is jelentős szerepe volt a briteknek.

BBC: A csatlakozás előkészítése során mely felmerülő kérdések okozták Önnek a legtöbb nehézséget

Nigel Thorpe: Számomra a legtöbb fejtörést mindmáig az uniós alapokból  Magyarország számára elnyerhető pénzügyi támogatások kérdése jelenti, és az, hogy Magyarország mennyivel járhat jobban 2004. májusát követően. Én úgy vélem, hogy a támogatások mértékéről azért felesleges mélyreható vitát folytatni, mert az európai uniós csatlakozás nem elsősorban a pénzről, hanem annál sokkal fontosabb dolgokról szól. Mindig azon voltam, hogy a tagságról szóló viták Magyarországon a teljes jogú tagság hosszú távú előnyeiről, és ne az elnyerhető pénzekről szóljanak. Ugyanis egy szép napon a magyar régiók majd a brit régiókhoz hasonlóan nem lesznek jogosultak a strukturális alapokból elnyerhető támogatásokért pályázni. Persze mi, britek reméljük, hogy addigra a közös agrárpolitika, az agrártámogatások ügye is megoldódik valahogy. Lehet, hogy nem fogunk direkt támogatásokat nyújtani a gazdáknak, hanem valami hasznosabbra fordítjuk majd a pénzt, de mindenesetre biztos, hogy komoly hosszú távú kihívások előtt állunk.

BBC: Miben kell Magyarországnak Európáról, az Európai Unióról kialakított képét megváltoztatni, és észrevett-e jelentős  szemléletváltozást az elmúlt időszakban?

Nigel Thorpe: Magyarország átalakulása úgy megy végbe, hogy közben az  ország meríthet a környező államok tapasztalataiból. Korábban a Szovjetunió jelentette Magyarország számára a külpolitikai kapcsolatokat. Ez egy nehéz, dominancia elvén alapuló kapcsolat volt, amely nem tette lehetővé, hogy az Önök elnyomott országa másokkal is jó kapcsolatokat alakítson ki. Ebből adódóan Magyarország hihetetlen erőfeszítések árán építette fel az euro-atlanti kapcsolatrendszerét, és alakított ki új, igazi kapcsolatokat a korábban mellőzött szomszédokkal. Ez az építkezés folytonos, azonban érzek egy bizonyos feszültséget a magyar kapcsolatrendszerben. Izgatottan figyelem, hogy Magyarország külkapcsolatai miként alakulnak egyik jelenleg igencsak felbosszantott szomszédjával. Az EU-ban ezek a viták teljesen hétköznapinak mondhatók. Egy sor olyan Magyarország számára fontos kérdésben lesz minden bizonnyal vita az unión belül, amit mondjuk a britek, az olaszok, a dánok, vagy a svédek teljesen máshogy látnak. Ezek azonban olyan nézeteltérések, amelyek általában termékeny párbeszédet eredményeznek, és valamiféle megegyezéssel, kompromisszummal zárulnak. Az EU-n belül senki sem fog örök haragot fogadni Magyarországgal szemben pusztán azért, mert egy konkrét kérdésben más álláspontot képviselt. Az iraki beavatkozás ügye is olyan kérdés volt, amely komolyan próbára tette a Medgyessy-kormány külpolitikáját, és amelyben Franciaországgal, és Németországgal szemben egy nagyon érzékeny álláspontot kellett képviselnie a magyar kabinetnek. A nemzetközi politika már csak erről szól. Fel kell állni, tovább kell építeni, ápolni kétoldalú a kapcsolatokat, úgy értem azt, ami ez esetben megmaradt belőle. Minden ország számára kiemelkedően fontos, hogy a kapcsolatai rendben legyenek, mert a legtöbb európai állam annyi irányban, és módon érdekelt a jó kapcsolatok fenntartásában, hogy azok alakulását nem lehet egy konkrét vita tükrében értékelni. Még akkor sem, ha az akkora súllyal bír, mint az iraki rendezés ügye. A kapcsolatokon túl Magyarország előtt ott van még egy másik nagyon nagy kihívás is. Ez pedig az, hogy csatlakozik egy globális világhoz, egy globális külpolitikához, miközben Magyarország egy alapvetően regionálisan érdekelt állam, regionális kapcsolatokkal. Ott van például egy sor olyan kérdés, amellyel az Európai Unión belül is foglalkozni kell. Ilyen mondjuk az afrikai éhezők, és egyáltalán a harmadik világ megsegítése. Ezek mind új kihívások lesznek Magyarország számára, és rendkívül fontossá válik annak megértése, hogy Magyarország ezeknek az ügyeknek tevőleges részévé, alakítójává v> álik, és a végeredmény minden esetben visszahat. Az 1990 óta tartó átalakulás nagy sietségében tehát Magyarország ezeket a szempontokat sem felejtheti el.

BBC: Az Európai Unióban az iraki háború során sok szó esett Magyarországról annak a levélnek a kapcsán, amelyet Medgyessy Péter  magyar miniszterelnök több európai vezetővel írt alá, és amelyben az  Egyesült Államok politikáját támogatták. Mi volt a brit diplomácia, mi volt az Ön szerepe abban, hogy a magyar kormányfő csatlakozott a  levelet aláírókhoz?

Nigel Thorpe: Valóban nagyon fontosnak tartotta a brit politika, hogy Európában kifejezésre jutott az a nézőpont, hogy mennyire fontos a  kapcsolat az Amerikai Egyesült Államokkal és hogy egységesen mennyivel  többet lehet tenni Irakért, mint külön-külön. Mi britek elvittük ezt a levelet a kormánynak, és megkértük, hogy csatlakozzanak, írják alá, de természetesen az aláírás Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács  László külügyminiszter döntése volt, viszont a mi indítványunk és  aláírását is mi szorgalmaztuk. Nem titok, hogy mikor bemutattam a  levelet, jeleztem, hogy fogadtatása nem lesz egyértelmű, nem kétséges, hogy vihart kavar. Azonban ők ketten meghozták a döntést, aminek mi természetesen nagyon örültünk. Szerintem, számít igazán, mivel  Magyarország számára életbe vágóan fontos volt, hogy kialakítson és  képviseljen egy álláspontot Irakkal kapcsolatban, annak ellenére, hogy a közvélemény úgy gondolta, hogy Magyarországnak nincs köze Irakhoz. A valóság az, hogy Magyarországnak nagyon is sok köze van Irakhoz, ez olyan, mint a nemzetközi terrorizmus, nem tehetünk úgy, mintha nem  létezne, és szembe kell nézni a ténnyel, hogy felelőséggel tartozunk,  beszélnünk kell róla. Szembe kell néznünk ezzel a problémával, hogy a  világot, amiben élünk, jobbá kell tennünk. Szerintem nagyon és nagyon jó, hogy Magyarország kiállt és lehetett rá számítani.

BBC: Hogyan viszonyult ahhoz a vitához, amelyet a levél váltott ki, és

amely az utóbbi idők egyik legélesebb belpolitikai vitájához vezetett

Magyarországon is?

Nigel Thorpe: Valóban, hatalmas vita, forró vita volt. Nagy-Britanniában is igen szenvedélyes nézetek ütköztek, elvégre  hatalmas tüntetések zajlottak Londonban az utcákon a kormány iraki  politikája ellen még a háború kitörése előtt, még mielőtt a katonai  konfliktus megkezdődött volna. Tisztában voltunk vele, hogy nehéz  helyzetbe kerültünk. Semmi különös nem történt, ami nagyon más lett  volna, mint itt, Magyaroszágon. Én személyesen nagyra értékeltem azt a  módot, ahogy ezt a konfliktust a politikusok kezelték: szélesebb  nézőpontból és nem csak belpolitikai szempontból tekintettek az iraki  válságra. Nem érveltek amellett, hogy előnyös-e valami  Nagy-Britanniának vagy sem, hanem tágabb értelembe vett jogi és  politikai problémákkal foglalkoztak, azok hosszú távú politikai  hatásaival. Ez az, ami igazán lényeges volt. Nagyon aktív voltam a  háború előtt és után, számos interjút adtam és sokszor szólaltam fel a  nyilvánosság előtt. Folyamatosan azon fáradoztam, hogy az üzenet, hogy  ezt a konfliktust nem lehet figyelmen kívül hagyni, nem lehet nem  részt venni benne, eljusson a magyarokhoz. 

 BBC: A gazdaságra terelve a szót: annak lehetünk a tanúi, hogy a brit

gazdasági jelenlét egyre markánsabbá válik Magyarországon. Az elmúlt

években, vagyis ittléte alatt melyek voltak a legfontosabb állomások?

Nigel Thorpe: A legfontosabb, hogy Magyarország, mint lehetséges piac  a brit cégek számára nagyon sikeresnek bizonyult. A brit export  Magyarország felé 50 százalékkal növekedett az alatt az öt éve alatt,  amíg itt tartózkodtam. A magyar export Angliába szintén hasonló  mértékkel és értékben növekedett. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez egy  meglehetősen kielégítő kétoldalú kapcsolat. Magyarország méretét  tekintve arányosan sokkal jelentősebb kereskedelmi tényező, mint  mondjuk Lengyelország, még ha Lengyelországgal a kereskedelem számszerűen nagyobb értékeket is mutat. A brit cégek közel sem olyan sikeresek azon a 40 milliós piacon, mint amilyenek ezen a 10 milliós  piacon. Ugyanakkor nagyon jó volt látni, amint újabb ismert angol  befektetők jelentek meg Magyarországon. Saját területén jelentős piaci  tényezővé vált a Tesco és a Vodafone, de vannak más brit befektetők,  akik szintén igen sikeresek. Nagyon nagy örömre szolgál, hogy mindig  aktívan részt vettem a Követség kereskedelmi tevékenységében. Egy-két esetben kemény harcot vívtunk, ugyanis a probléma mindig ott  keletkezik, ahol az üzleti szféra és a kormány érintkezik. Viszont  mindig sikerült ezeknek a kihívásoknak megfelelni, és megtalálni a  megoldást.

BBC: Ha a Tesco szóba került: néhány évvel ezelőtt az első bevásárlóközpontok építését kisebb-nagyobb tüntetések kísérték,  amelyeket radikális jobboldali vagy antiglobalista elveket vallók  szerveztek. A megmozdulások során egyfajta címkeként használták az  általuk ellenzett Tesco-áruházak nevét. Mi volt a brit reakció ezekre,  csorbították-e ezek az akciók akár az adott cég, akár a brit jelenlét  megítélését?

Nigel Thorpe: Úgy gondolom, hogy a Tesco tudatában van a városon  kívüli szupermarketek problematikájának, és hogy ezek milyen hatással vannak egy nagyváros üzleti életére. Mert ugyanezzel a problémával szembesül Nagy-Britanniában is. A gondokra érzékenyen kell reagálnia és a Tesco vezetősége ezt meg is teszi. Több fontos lépést tett, melyek közül elsőként azt említeném, hogy egyfajta központot alakított ki, így a magyar kisvállalkozók üzletet nyithattak a Tesco területén és kihasználhatják azt az előnyt, amely a Tesco-ba járó hatalmas tömegből származik. Másodsorban a Tesconak, akárcsak a többi angol vállalatnak, a közösség részévé kell válnia, magyar módra kell gondolkoznia, adakoznia kell annak a közösségnek, melynek tagja. Nem lehet csak egyszerűen jelen, hogy pénzt keressenek, ez így nem működhetne. A Tesco és az egész angol üzleti közösség tudatában van a közösséghez tartozás fontosságával, és mindig nyitottan fogadta a tanácsokat. Harmadsorban, az olyan vállalatok, mint a Tesco, óriás multi hatalmak, árujuk 90 százalékát Magyarországon állítják elő. Tehát a polcokon megtalálható áruk nagy része Magyarországon készült, előállított, termesztett és gyártott termék. És ez természetesen pezsdítően hat a magyar gazdaságra. A kapitalizmus vad ellenzőinek pedig azt mondanám, hogy amire olyan rossz szemmel néznek, az nem ádáz külföldi tőke, amely lemészárolja a helyi vállalatokat, hanem valójában a helyi üzleti élet átalakulása. Ez történik az egész világon. Ez az átalakulás járhat fájdalommal, ami természetesen szomorú és sajnálatos, de összességében előnyös. Örülök, hogy a Tesco tudatában van a problémának, fogékony iránta és örülök, hogy ilyen sikeres. És itt meg kell jegyeznem, hogy mindig nagyon megdöbbent, amikor Magyarországon azt hallom, hogy emberek, legyenek akár politikusok akár egyszerű emberek, panaszkodnak a multinacionális vállaltokra és a külföldi tőkére. Ha ugyanis magam köré tekintek, nyilvánvaló bizonyítékát látom annak, hogy ebben az országban ma azért virágozhat a gazdaság, mert nyitott, mert szívesen fogadta a külföldi tőkét, a külföldi technológiát, a külföldi vállalati vezetők szakértelmét és a külföldi vállalatokat. Az ország jól járt a külföldi tőke által létrehozott új munkahelyekkel. Ez az utóbbi 13 év eredménye. Jól járt az ország azzal, hogy az előzőeknek köszönhetően fellendült a gazdaság és létrejött egy olyan gazdasági környezet, melyben a magyar vállalatok, mint például a Mol, a Matáv, az OTP nagy nemzetközi vállalatokká fejlődtek, melyek külföldön fektetnek be. Az OTP épp most vásárolta meg a legnagyobb bolgár bankot, a Mol pedig folyamatosan növekszik. Ezek mind nagyon érdekes fejlemények, melyek nem történhettek volna meg, ha a gazdas> ági életet nem lett volna nyitott. Nemzeti alapokon ez egyszerűen lehetetlen lett volna.

BBC: A Nagy-Britanniába irányuló magyar export véleménye szerint mely  területeken találhat vásárlóerőre?

Nigel Thorpe: Nem tehetem meg, hogy a magyar exportőrök számára ajánlatokat fogalmazzak meg, ez a hivatalos képviselők számára kockázatos dolog lenne. Az Egyesült Királyság piacán bármely exportáló komoly versenyhelyzetben találja magát, de a magyar üzletemberek eddig már tanúbizonyságát adták annak, hogy meglehetősen sikeresen tudnak erre a piacra bejutni. Engem például rengeteget kérdeznek arról, hogy hogyan ítélem meg a Nagy-Britanniába irányuló magyar borkivitel eredményeit. És léteznek olyan magyar borforgalmazók, amelyek az összes jelentősebb brit szupermarketet ellátják magyar borokkal. Ez csak egy példa a sikerek közül, amelyeket továbbiaknak kell követniük, hiszen a kereskedelemben tény, hogy a résztvevők minél jobban megismerik a célpiacot, a terméket annál jobban alakíthatják annak ízléséhez, annál sikeresebbek a befektetések. Biztos vagyok abban, hogy a magyar bor is előbb utóbb - más termékekhez hasonlóan - a mostaninál nagyobb felvásárlóerőt is találhat az Egyesült Királyságban.

BBC: Engedtessék meg, hogy szóljak magunkról, vagyis a BBC-ről is. A  BBC ebben az évben új frekvenciát indított Budapesten, a BBC Prime  televíziós csatorna is sugároz. Ön hogyan fogalmazza meg: véleménye  szerint mit nyújt a BBC a magyar hallgatóknak, nézőknek?

Nigel Thorpe: Először is had gratuláljak a BBC-nek magyarországi jelenlétéért, azért, hogy beindíthatta az FM frekvenciáját. Ez egy hatalmas eredmény. A BBC jelenléte szerintem több okból is fontos. Először is: választási lehetőséget kínál a hallgatóknak, és a szabad média egyik legfontosabb jellemzője, hogy a befogadó választhat, hogy mit kíván hallgatni, nézni, olvasni. Másrészről a hírek tálalásában egy mérvadó sztenderdet képvisel, amely természetesen nem ismeretlen Magyarországon, hiszen az úgynevezett nehéz időkben, vagyis a kommunizmus alatt sokak számára a BBC fontos információforrásként szolgált. Azóta is elérhetőek a BBC műsorai a hagyományos nemzetközi sugárzással és a műsorait átvevő egyre nagyobb számú helyi rádióállomásokon keresztül. Ám az, hogy az RFI-vel, a francia közszolgálati adóval indított saját rádiófrekvenciával a jelenlét erősebb alapokra helyeződött, mindenképen jelentős esemény. Mindez véleményem szerint hozzájárulhat a magyar médiapiac olyan típusú konszolidációjához is, amely a nyugati típusú média irányába mutat.

BBC:  Milyen új kihívás várnak Önre az után, hogy elhagyja Magyarországot?

Nigel Thorpe: Mivel visszavonulok a diplomáciai szolgálattól, a rám  váró új kaland az, hogy belefogjak egy - a saját élelemről, a munkámról szóló - könyv megírásába. A célom az, hogy sikeresnek érezzem ebben magamat, és kellemes elfoglaltságot kínáljon. Úgy érzem, hogy ez a visszavonulásnak is új értelmet adhat az után a 35 év után,  amit a brit diplomácia szolgálatában töltöttem. Tehát most elhagyom  ezt a családot, az embereket, akikkel dolgoztam ... Kissé úgy is érzem magamat, mint akinek most ki kell bújnia a gubóból. Bár eleinte kissé védtelennek érzi magát az ember, mégis szárnyakat kell bontania,  élvezni az életet. Szóval ez a kihívás vár rám.

 BBC: És végül: Többször mondta már, hogy hiányozni fog önnek a magyar > nyelv. Mi mást hiányol majd még Magyarországból?

Nigel Thorpe: A magyar nyelv mellett a Balatont fogom még hiányolni.  Remélem, lesz alkalmam továbbra is használni a magyar nyelvet, mert az ember, ha nem beszéli, hamar elfelejti.

 Deme Tímea interjúja